Nyárra készülődve

Még nincs nyár, de már készülök.

Minden évben először nagy fejtörést okoz, hogy mit csináljak két kicsi Gyerkőcömmel, hogyan foglaljam le Őket úgy, hogy ne unatkozzanak a nyári szünetben. 🙄
Próbálok mindig újabb dolgokat kitalálni, olyanokat amikben közösen ki tudunk kapcsolódni, de nem tűnik mindig egyszerű feladatnak. Mivel már egy pár éve tervezem, hogy ha “jó lesz a kert”, egy kicsit én is gyerekké alakulok át, ezért idénre a megvalósítandó projektek közé felírtam magamnak, hogy egy klassz, összecsukható sátrat fogunk készíteni Patrikkal a Lányoknak, hogy ne kelljen a régit használnunk.
(A sátrat akkor vettem, amikor Patrik még nem volt egy éves sem, most már tölti a 16. évét.)

Emlékszem, hogy mikor mi voltunk nagyjából ennyi idősek, mint a Lányok nagyon szerettük azt a kis kuckót amit Apu épített nekünk raklapokból a konyha ablaka alá, amit Anyu nem igazán szeretett, mivel nem nagyon látott ki tőle a konyha ablakon.

Már tavaly elkezdtük a régi, megmaradt deszkákat, “tyúkolból” megmaradt karókat újra felhasználni. Idén folytatjuk, de mivel én is szeretnék még több helyet a lehető legpraktikusabban kihasználni ezért újabb faárut tervezek megvásárolni.

A homokozó köré-fölé tettünk egy kis árnyékolásra való lécekből összeszögelt keretet, amire szárítókötélből lett plusz “rózsa futtató”. Jó lett volna valami modernebb megoldás, de a praktikusság győzött a terv kivitelezésében.

A sátor tartó szerkezetét is vékonyabb lécekből szeretném összerakni, amihez találtam nagyon jó, erős vásznat, azzal fogom majd fedni. Kicsit olyan indián sátor félére fog hasonlítani.

Itt a kép jobbra, ami nagyon megtetszett, ezért ezt használom fel alap ötletnek. Kép forrása: Link.

Kirának, és Mirtillnek mutattam mit szeretnék megvalósítani, és úgy láttam tetszett nekik az ötlet. Ahogy kijön végre a jó idő szétszedem a homokozó “keretét”, lefestem, aztán visszakerül a helyére. Jobbra a fotón egy kék színű virágzó klematiszt sikerült lencsevégre kapnom.