Blog,  Kert,  Kertépítés,  Kerti tó

Újra itt a kertszezon

Már vagy 100 éve írtam a kertészkedő blogomba, pedig annyi mindent szeretnék megmutatni.
Először is kezdeném azzal a mondandómat, hogy tavaly karácsonykor leszakadt egy kis tetőcske ami az egyik ajtónk felett volt, és épp a gázkéményünk mellett esett le.
Nagyon megijedtünk, és arra az elhatározásra jutottam, hogy ez egy jel, még pedig annak a jele, hogy amint kijönnek a jó idők azonnal lebontatom a melléképületeket amik már annyira idegesítettek, mert nem lehetett tőlük semmit sem rendesen megcsinálni.

Sajnos ezeket az épületeket a ház ajándékaként kaptuk.
Eddig nem is igazán foglalkoztam velük, csak mostanában, egy pár éve mióta itthon vagyok a Kicsivel.

Mindig csak bosszankodtam! De most itt az idő, gondoltam pár hónapja.

Így hát megbeszéltük itthon párommal, hogy megcsináltatjuk.

Gyorsan beszéltem a kőművessel, hogy mit szeretnék, aztán a fuvarossal egyeztettünk.
Amikor elkezdődött a munka nem hittem volna, hogy valaha is lesz egy szép nagy kertünk, olyan, amit mindegyikünk szívesen használ, amiben nem kell attól félni, hogy valamelyik Gyerkőc beesik valami lyukba.

A kertátalakítás előtt már olyan állapotok uralkodtak, hogy ezek az épületek megérettek a lebontatásra.

Aztán beindult a munka, amit az ablakból figyelemmel kísértünk a srácokkal.
Nem semmi munka volt. Nem cseréltem volna a munkásokkal.

Gyönyörű, szép tavasz eleji időt fogtunk ki a bontatásra.
Csak pénteken esett egy kicsit az eső, de addigra már el is készült a bontás, szemét elszállítása.

Végre!

Nem tudom szerencsére milyen lehetett a háború, de nagyjából úgy nézett ki a kert a bontás után.
Maradt a csupasz téglakerítés pár lyukkal az oldalán,
az összes épület föld alapja ami beton keménységűnek tűnt.

Próbáltam elképzelni, hogy milyen is lesz majd a kert újabb évek múlva mire sikerül ráncba szedni, de nem tudtam sajnos igazából elképzelni.

De ahogy az idő engedte nagy Fiammal nekiálltunk pakolgatni, téglákat pucolni, Sógorom, Apósom, Párom, és én pedig hordtuk a földet, egyengettük a talajt.

Amikor már egyenes volt a kert földje végre jöhettek a növények is. Már csak el kell őket ültetni.
A fotókon: tulipánfa, sárga sásliliom, muskátlik, virágzó bokrok.

Terveztem egy kisebb sziklakertet is a kert végébe, mert nagyon sok szépet láttam már mindenfelé az interneten, így hát gondoltam miért ne legyen nekünk is?

Sajnos sziklakerti köveket nem tudtam szerezni így maradt az, ami volt, a bontott téglák.
Ezekkel körberaktuk a kert keretnek nevezett részét.

A kert első kis szeglete a tavirózsával.

A kiskert mellett egy fűgyűjtő van már évek óta így a kiskert mérete nagyjából meghatározott méretű volt.

Nem akartam nagy területet, de mégis 2×2,5 m lett nagyjából.

Amikor elkészült a kiskert a Gyerkőcök segítettek elültetni a megrendelt növényeket, meg azokat is amiket egy ismerőssel hozattam.
Nagyon lelkesen ültették, öröm volt nézni, hogy szeretik csinálni.
Jó kis közös program volt.

Volt egy hatalmas nagy gyökér a földben amit nem tudtunk kiszedni a bontáskor így a növények ültetésekor kellett kiszednünk.
Egy fél szombaton át ástam körbe-körbe, és körbe a gyökeret, hogy ki tudjam szedni, de nem sikerült.
Patrik nem adta fel, addig ásta, püfölte a fa gyökerét amíg sikerült neki kiszednie.

Én már nem bírtam, inkább otthagytam.

Mikor végre sikerült a gyökértől megszabadulnunk, egy akkora lyuk lett a kertben, mint ha valami medencét akarnánk csinálni.

A föld ahogy el lett nagyjából egyengetve olyan hepehupás lett, hogy fel kellett ásni, de hiába ástam fel egyszer, még egy hátra volt, így már fizettem azért, hogy valaki megcsinálja, én meg elgereblyéztem.
Végre a föld nagyjából elkészült, jöhetett a füvesítés!

Mivel még soha nem csináltam ilyet minden jó tanácsot meghallgattam, elolvastam néhány oldalt az interneten, aztán megvettük a fűmagokat, és jöhetett a gyakorlati rész.
Elméletben már kész voltam vele, de a gyakorlati részt még nem tudtam hogy milyen is lesz.

Így hát egyik hét végén nekiálltam a magokat elszórni, aztán meg vártunk-vártunk, sűrűn locsolgattam.
Sajnos slag nem volt olyan hosszú amivel tudtam volna locsolni így maradt a locsolókannás megoldás.
Ez az amit nem kívánok senkinek sem!
Rohangáltam a csap, és a kert között.
Aztán pár nap múlva (kb. 1,5hét) végre lett locsolótömlőnk is, így már lehetett mivel dolgozni.

Az első füvesítés elég jó lett ahhoz képest, hogy ez volt a kipróbálom milyen is lesz majd, hogyan fog sikerülni.
Mikor aztán végre látszott már rendesen, de sajnos foltosan újra szórtam el fűmagokat.
Most már végre van füvünk, igaz még mindig néhány folttal, de majd kialakul.

A kiskertbe terveztem egy kisebb csobogót is, de túl sok helyet nem akartam erre a célra, illetve sokat sem akartam rá költeni.
Így hát újra körbenéztem az interneten  ebben a témában, és végül a mellett a megoldás mellett döntöttem, hogy veszek egy nagy műanyag ládát vagy vödröt, meg egy kerti csobogó felszerelést.
Patrikkal közösen kiástuk a kis csobogónk helyét, aztán zutty a víz, és a pumpa.

Körbe raktam a tartály szélét eltört, bontott téglákkal, ha már szikla nem volt.
Szerintem így is jó lett, a célnak megfelelt.
A gyerkőcöknek is nagyon tetszik.
Azóta ha jó idő van szívesen hallgatjuk a víz csobogását, és nézzük a virágokat a kertben.
Most azon töröm a fejem, hogy a csobogó tetejét le kell zárnom szúnyoghálóval vagy valamivel, hogy a békák ne abban tartsanak úszóleckéket.

Nemrég egy Ismerősnél nagyon szép tavirózsákat láttam.
Annyira szépek voltak a vízen.
Arról beszélgettünk, hogy nekünk is lehet, ha már van kis tavacskánk.
Újra gyors keresgetés az interneten minden fontos dologra: hogyan kell ezeket a növényeket telepíteni, milyen fajtái vannak, gondozásuk, hogy szépek legyenek, milyen vízmélységbe szeretnek élni, stb.

Választ rengeteget találtam a kérdéseimre.
Találtam egy néhány nagyon jó oldalt amiből mostanra ott tartok, hogy megrendeltem a növénynek amibe el kell majd ültetni (kosár), illetve egy gyönyörű virágot is kértem.

Holnap vagy holnapután megyünk a Kicsivel egy újabb edényért a megrendelt virágnak, mert azt olvastam, hogy a tavirózsa nem szeret csobogó vízben élni.
Így lesz egy dézsánk amiben a csobogó van, és egy másik, amiben a tavirózsa fog élni.
Minden évben egy kicsit tovább szépítjük a kertünket a Gyerkőceinkkel, mert imádunk kint lenni.

Te is építettél már saját kertet?
Mik voltak a nehézségeid?

Válaszod várom a bejegyzés komentjében. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezd a sütik használatát vagy zárd be az oldalt. További információ.

Az Uniós Törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmed arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie-kat" vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye a böngészést. A sütiket letilthatod a böngésződ beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattintasz, azzal elfogadod a sütik használatát.

Bezárás.